Egy nehéz nap éjszakája...

Hééélóóó!

Mintha már egy ideje nem írtam volna... :D Nos ennek az egyszerű oka csak annyi volt, hogy a grandiózus műtétem óta nem igazán volt miről írni és hát valljuk be 1 hétig ágyban sem kellemes és a hátam közepére nem kívántam mást, csak hogy levegyék a kötést, kivegyék a varrataim és rendesen talpra állhassak :)

A kórházas sztori előtt szeretném FELHÍVNI A FIGYELMET azok számára, akiket nem érdekelnek az "orvosi műhibák" és az enyhén gusztustalan egészségügyi részletek azok most lapozzanak a teletext 444. oldalára. Köszönöm!

Na szóval December 10.-e van, korán reggel készülök a nagy eseményre, szívbaj nélkül természetesen, gondoltam pár metszéssel elintézzük a történetet, hát nem így lett...ugyanis berendeltek kb 7 óra körüli időpontra, akkor persze vártunk 1 órát, elfoglaltam a helyemet a kórteremben, ami a következő napig az otthonom volt, illetve megtekintettem az új lakótársaimat, akik egyben az este folyamán tartandó futóversenyben, a 70 év felettiek kategóriában indulók voltak, de miután én is bekerültem így a 25 év felettiek kategória már indokolt név volt, de láttam bennük is ott volt az X-Faktor, ezért nem aggódtam. Idő közben elkészült a műtő beosztása is, kit visznek, kit nem, én voltam a második delikvens aznap, úgyhogy még mielőtt bármi történt meg kell hagyni, hogy kaptam infúziót (mert hát ugye egész odáig se enni se inni nem lehetett), ebből kb. lefolyott két liter, mire odaáig kerültünk, hogy akkor jött a műtős segéd srác és gondolta leborotválja a lábam, ahol dolgozni fognak rajta...mondom oké, életemben nem akartam még lábat borotválni és ezúttal is szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésemet azon nők felé (már akik élnek a lehetőséggel) akik ezt akár minden nap bevállalják :D jó mondjuk nekem nem használt semmi habot vagy valamit, ha tudom ezt, akkor inkább otthon megcsinálom magamnak és a bőröm nem sínyli meg legalább...ezután kimentem a vizsgálóba, a doki telerajzolta a lábamat, ahol dolgozni akart, hát szép filctollas lettem az tuti :D

Na ugorjunk, olyan 9 körül tolhattak be a műtőbe, megkaptam szépen az érzéstelenítőt a gerincembe (na ez szar érzés volt), és szépen lassan deréktől lefelé elérzéstelenedtem annyira, hogy teljesen meg is bénultam arra az időre. Elég fura érzés volt mondhatom, de hát ha már felnyitnak, akkor persze ne érezzem már...volt bent két műtős segéd is, akik kedvesek és megnyugtatóak voltak, lehetett kérdezni tőlük és persze ha bármi rosszat érzek, akkor rögtön szóljak mondták. Igazából volt egy két kellemetlen rész mikor a doki már rég dolgozott, de semmi kibírhatatlan, úgyhogy mondhatom, hogy túl éltem valahogy a dolgot. Persze nem láthattam semmit ahol a doki dolgozott, mert végig takarásban volt minden ilyen papírszerű lepedőkkel...nem mintha akartam volna látni milyen vagyok belülről.

Azt mondták minden jól ment, nekem max fél órának tűnt a dolog, de annál valamivel több volt, 10 körül kerültem vissza a kórterembe, ahol persze már várt a család :) egy darabig még ott voltak, beszéltünk aztán hagytak pihenni. Pár órán át még hatott a gerinc érzéstelenítés így nem éreztem még mindig semmit lent...és ez volt a baj...innentől NAGYON NEM volt jó már semmi. Teletext 444. oldal.

Erősödő alhasi fájdalmakra kezdtem panaszkodni az egyik nővérnek, mire az szólt egy másiknak róla, de látszólag nem történt semmi, hogy miért van ez...stb. Mire már a helyzet odáig fajult, hogy erős fájdalmaim voltak, már kezdtek komolyan venni, de odáig jutottam, hogy a végén dobáltam magam az ágyban a fájdalomtól, kivert a víz, zsibbadtak és remegtek a kezeim, rázott a hideg, vacogtak a fogaim és szerintem a veséim is begörcsöltek, de már annyira fájt az egész, hogy nem tudtam megkülönböztetni hol fáj vagy hol nem...valahonnan végül előkerült az orvos és a nővérek közül pár, hogy betegyenek egy katétert, mert hát senkinek se jutott eszébe, hogy már a 3. liter infúziót kaptam a műtét közben és lehet, hogy tele lesz a hólyagom...az orvos saját állítása szerint 3 dl folyadék, már elég feszítő dolog ilyenkor...de most kell kapaszkodni...amint felkerült a katéter, kapásból 1 liter lefolyott, majd egy kis idő elteltével a tároló cseréje után még fél liter AZAZ 1,5 liter folyadék feszített odabent!!! Még fél óra és kb. eldurrant volna a hólyagom szerintem és azt hiszem az ilyesmibe képesek az emberek belehalni. Én viszont csak örültem, hogy kb. 10 perccel az intézkedés után kezdett enyhülni a fájdalmam, kaptam vénásan fájdalomcsillapítót is és fél órára rá, már szerencsére jobban voltam, de még azért fájt a dolog.

Mindez azért történt, mert valószínűleg ELFELEJTETTÉK, hogy gerincérzéstelenítésnél nem tudok felkelni és elmenni mosdóba, főleg nem miután a lábam szét volt vagdosva, ágyéknál is...de én csak örültem, hogy vége az egésznek, nem is érdekelt semmi más...szolgáljon ez tanulságként, akárkinek, aki műtét előtt áll, hogy ilyesmire gondoljon, mert más nem biztos, hogy fog helyette.

Innentől visszalapozhatunk a teletextről és jöhet a vidámabb rész :)

Ugyebár bent töltöttem az éjszakát, akkor már lábra is tudtam állni valamennyire és kellett is, hogy a vérkeringés rendesen beindulhasson a lábamban, először segítséggel, aztán már indultam az öregek futóversenyén is :D Szar éjszaka volt, nem nagyon aludtam, de reggel végre hazaengedtek és várt a jól megérdemelt pihenés és egész napos filmezés. Persze mindennap vérhigítót kellett beadni és átkötözni a lábamat, de ez a kisebbik baj volt, eléggé fájt még egy hétig a dolog, tegnapelőttre történt, hogy már kezdek rendesen járni és nagyjából gyógyult vagyok, amit meg is ünnepeltünk egy mozival.

Pí élete :) Hát nem rossz film, szép effektek, jó történet, kicsit egyszerű, de izgalmas, ami biztos, hogy nem volt hiábavaló törekvés elmenni és megnézni, hozzátenném én elég szkeptikus voltam a film előtt, de így már bátran tudom ajánlani bárkinek, aki szeretné megnézni valamikor :)

Emellé időközben szingli lettem, aminek most kifejezetten örülök, pedig nem szoktam általában, de már nagyon várom a teljes gyógyulást és mire ez bekövetkezik, addigra jön a szép idő is és ezzel együtt sok minden más is ;))

Egyébként a karácsony is jól telt, jókat ettünk, jókat ittunk, és már csak a szilveszter van hátra az évből, úgyhogy készülődhetünk, mivel túl éltük a maják által megjósolt világvégét is...és ha ezt túl éltük, akkor minden túl élünk :D

Itt a vége...találkozunk 2013-ban! BUÉK!!!